Családi ellátás az EGT-tagállamokban

 

Az Európai Unióban a tagállamok szociális védelmi rendszerei nem harmonizáltak, vagyis a jogosultság feltételeiről, az ellátások köréről, azok színvonaláról, illetve a finanszírozási forrásokról, a jogosultság mértékéről a tagállamok szabadon döntenek. A harmonizáció helyett tehát a szociális biztonság területén a koordináció elve érvényesül. 2010. május 1-jével hatályba léptek a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló új uniós rendeletek - a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet -, amelyek közvetlenül és kötelezően alkalmazandóak az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes tagállamok (EGT tagállamok; az Európai Unió 27 tagállama és Norvégia, Liechtenstein és Izland) állampolgáraira és ezek családtagjaira.

 

Érintett személyi kör

 

Az uniós rendeletek alkalmazása tekintetében a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (Cst.) személyi hatályról rendelkező 2. §-a alapján két csoport érintett, ezek:

∙ a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény (Szmtv.) szerinti szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező azon személyek, akik az ellátás igénylésének időpontjában az Szmtv-ben meghatározottak szerint a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodás jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolják, és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkeznek. Ennek alapján EGT-állampolgár, valamint EGT-állampolgár harmadik országbeli családtagja - biztosítási viszony létesítésétől függetlenül - jogosult lehet családtámogatási ellátásokra, amennyiben 3 hónapot meghaladó tartózkodási joggal és bejelentett lakcímmel rendelkezik, és esetében a Cst. egyéb jogosultsági feltételei is fennállnak.

∙ az uniós rendeletekben meghatározott körbe tartozó személyek; amely ügyekben a magyar nemzeti szabályozást megelőzően az uniós rendeletek szerinti feltételek vizsgálandók.

Azt, hogy mely tagállamból részesül egy család ellátásban, jogszabály rendezi - közigazgatási eljárás keretében kerül meghatározásra az, hogy az adott tagállam joga alkalmazandó-e elsődlegesen a családi ellátások folyósítása tekintetében. Nem az ügyfél döntése határozza meg tehát azt, hogy mely tagállam folyósít ellátást a részére, hanem az uniós rendeletek jelölik ki azt - az ügyben érintett - tagállamot, amely a családi ellátásokat folyósítani köteles a saját, nemzeti jogszabályai alapján. Fontos, hogy ezen ügyek esetében önmagában az állampolgárság nem meghatározó (az a tény, hogy valaki magyar állampolgár, önmagában nem jogosít magyar családi ellátásokra).

 

Főbb alapelvek

 

Az EGT tagállamaiban a családi ellátások fajtái eltérőek (pl. nem találunk a magyar családi pótlékkal teljesen azonos másik tagállambeli családi ellátás-típust a jogosultsági feltételeket, az összegeket és az ellátás időtartamát, gyakoriságát tekintve), azonban az egyes tagállamok családi ellátásait az uniós rendeletek alkalmazása során együttesen kell figyelembe venni. Magyar vonatkozásban - a Cst. végrehajtására kiadott 223/1998. (XII.30.) kormányrendelet 27/F. § (1) bekezdése értelmében - a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendeletek alkalmazása szempontjából pénzbeli családi ellátás a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás és a gyermekgondozási díj.

A családot, mint egészet kell figyelembe venni az eljárás, illetve a tényállás tisztázása során (egységesség elve), akkor is, ha az ellátást - azon tagállamként, akinek joga az adott ügyben elsődlegesen alkalmazandó - főellátásként, valamint akkor is, ha kiegészítésként kell elbírálni. A közösségi jogszabályok alkalmazása esetén általánosan követendő gyakorlat az, hogy mindkét szülő vonatkozásában kell az ügyet megítélni, amelytől azonban különleges élethelyzetben lévő személy esetén el lehet térni.

Alapelv, hogy ugyanazon gyermekre tekintettel ugyanarra az időszakra vonatkozóan két tagállam teljes összegű családi ellátást nem fizethet.

Nem tekintendő jogalap nélkülinek az a családi ellátás-kifizetés, amelyet az egyik tagállam olyan időszakra juttatott az érintett családnak, amely alatt másik tagállam joga volt elsődlegesen alkalmazandó (másik tagállam „helyett" fizetett). Ezen indokra hivatkozással tehát az érintettet visszafizetésre kötelezni nem lehet.

 

Jogalapok

 

A családi ellátások tekintetében az adott ügyben érintett tagállamok közül az alábbi sorrendben előrébb lévő tagállam joga az elsődlegesen alkalmazandó:

∙ kereső tevékenység helye szerinti tagállam,

∙ nyugdíj folyósítása szerinti tagállam,

∙ lakóhely szerinti tagállam.

Ha mindkét szülő a fenti sorrendben azonos jogalap szerint (mindkettő végez munkát, mindkettő nyugdíjas, stb.) lehet jogosult két eltérő tagállamban családi ellátásra, akkor az a tagállam folyósítja az ellátásokat, ahol a gyermek lakik. A fenti elsőbbségi szabályok alól kivétel a kiküldetésben végzett munka. Amennyiben a kiküldetés ideje nem haladja meg a két évet, és nem egy másik kiküldött munkavállalót vált fel a kiküldött ügyfél, akkor a kiküldő tagállam joga az alkalmazandó a családi ellátások folyósítása tekintetében, és nem a kiküldetés helye szerinti tagállamé.

Amennyiben azon tagállamban, amelynek joga elsődlegesen alkalmazandó, a folyósított családi ellátások összege összességében alacsonyabb, mint a másik érintett tagállam nemzeti joga szerint megállapítható családi ellátások összege, a két tagállam ellátásainak különbsége erejéig ezen utóbbi tagállam hatósága különbözeti kiegészítést fizet, amelyet az ügyfélnek kérelmeznie kell.

Miután megállapította a hatóság, hogy az uniós rendeletek alapján az ő joga alkalmazandó, a következő lépésben meg kell vizsgálni, hogy az ügyfél megfelel-e a nemzeti jogszabályok feltételeinek, a kérelmezett családi ellátás típusra vonatkozóan. A magyar nemzeti szabályoknak történő megfelelés esetén a jogosultság, illetve a folyósítás tekintetében - a speciális illetékesség szabályait kivéve - az uniós rendeletek alkalmazásával nem érintett családtámogatási ügyekhez képest nincs eltérés.

 

Lakóhely meghatározása

 

Az uniós rendeletek értelmében lakóhelynek a személy szokásos tartózkodási helye tekintendő, tartózkodási helynek pedig a személy ideiglenes tartózkodási helye. Az uniós rendeletek szerint a tagállamok együttműködnek az érintett személyek lakóhelyének tisztázása érdekében, ennek keretében - amennyiben a lakóhely meghatározása tekintetében nincs egyértelmű álláspont - meg kell határozni az érintett személy érdekeltségének központját, az alábbiak figyelembe vételével:

∙ az érintett tagállamok területén való jelenlét időtartama,

∙ a személy helyzete, ideértve:

∙ az általa gyakorolt tevékenység jellegét és ennek szokásos helyét,

∙ a személy családi állapotát és családi kötelékeit,

∙ nem jövedelemszerző tevékenységei gyakorlásának helyét,

∙ tanulók esetében - ha van - a jövedelem forrását,

∙ az érintett személy lakhatási körülményeit és lakásának állandóságát,

∙ adózási szempontból mely tagállamban rendelkezik lakóhellyel.

Amennyiben a fentiek alapján sem határozható meg a lakóhely, az érintett személy kikövetkeztethető szándékát kell meghatározónak tekinteni.

 

Speciális illetékesség

 

Családi ellátások tekintetében a tagállamok hatóságai közti adatcsere bonyolítása, és az alkalmazandó jog meg- határozása a Fővárosi Kormányhivatal  hatáskörébe tartozik.  Amennyiben az érintett család esetében az uniós rendeletek szerint a magyar jog alkalmazásának van helye, a családi ellátások közül  a gyermekgondozási díj tekintetében  az  Egészségbiztosítási Pénztár rendelkezik  hatáskörrel és illetékességgel.  A családi ellátások közül a családi pótlék,  a gyermekgondozási segély és a gyermeknevelési támogatás tekintetében a Budapest Főváros Kormányhivatala  Családtámogatási  Osztály   (cím:  1139 Budapest, Váci út 71,  e-mail:  cstam.uszi@kh.allamkincstar. gov.hu) illetékes eljárni.